Sárközújlak
Dokumentum eszközök
Nyomtatható verzió
Küld mailben
Available in:
- hu
- ro
A Szamosköz egyik legjelentősebb települése, a 2006-ban városi rangra emelt Sárközújlak, 20 km-re található a megyeszékhelytől a DN 19 úton, illetve vasúton is megközelíthető a Szatmárnémeti-Bikszád vasútvonalon. Szatmár megye legfiatalabb városa 4 településből tevődik össze: Sárközújlak (Livada), Gombástanya (a Meggyesgombás elnevezés is használatos - Dumbrava), Adorján (Adrian) és Felső-Liget (használják még a Kis-Sárköz elnevezést is - Livada Mică).
A jelenlegi Sárközújlak, a központi település két falu, Sárköz és Újlak összenövéséből jött létre (a Rákta-Éger a határ a két település között), fontos útvonalak kereszteződésében, melynek jelentős fejlődése köszönhető. Ezt jól példázza az a tény is, hogy a 18. századtól jelentős postahivatala volt, a Máramarossziget és Debrecen közti útvonalon biztosította a váltólovakat.
A város és a hozzá tartozó települések területén a régészeti feltárások során kőkorszaki eszközökre, bronzkori leletekre és egy prefeudális település nyomaira bukkantak. Kiemelkedő lelete az 1965-ben talált kard, mely egy törzsfőnök kardja lehetett, és az i.e. 17-16. századból való.
Sárköz települést először egy adománylevél említette 1270-ben, amikor is az előző tulajdonos magtalan kihalása után a Móricok (Pók nembeli Moroczoknak is nevezték) kapták meg a falut. Feltételezések szerint a későbbi birtokos Sárközy család is egyik ága lehetett a Móric családnak. Öröklések és adományok révén többször gazdát cserélt, majd házasodás révén a Vécsey család tulajdonába került, és maradt közel két évszázadon át. Ez utóbbi családnak és tevékenységének nyomait máig őrzi a település. A település egyik legkiemelkedőbb vonzereje a barokk stílusú Vécsey kastély is a fent említett család tulajdona volt, jelenleg az Ifjúági táborigazgatóság tulajdona. 1760-64 között épült és eredetileg két emeletből állt (a felső emeletet fafaragások díszítették), de 1823-ban a felső emelet leégett, és újjáépítésére már nem került sor. A főbejárat fölött a Vécsey család címre található. Érdekes még a homlokzati részen a csatornát díszítő sárgarézből készült sárkányfej, melyet kígyók tartanak, a hiedelem szerint ezek távol tartják a gonosz szellemeket a kastélytól. A kastélyt sétára kiválóan alkalmas angolpark övezi, évszázados fákkal A 20. században anyai ágon a Sztáray család birtokába került, de 1944-ben elhagyni kényszerültek a birtokot.
Újlak települést a 14. század első felében említik először a kisnemesek birtokában (később jelenik meg a Sárköz előtag a nevében, mely azt jelzi, hogy Sárköz szomszédságában van), és a Móricok bírtak egy részt belőle, majd az Ujlaki család volt legjelentősebb birtokosa. Több család birtokolta az évszázadok folyamán, akik közül a Péchy, Péterfy, Kende és Weisz családokat említjük meg. A település területét többször pusztították az erre vonuló hadak, melynek következtében lakossága a 18. század végére jelentősen megcsappant. Rutén beszivárgás, majd 18. századi rutén és szlovák betelepítés révén növelték a lakosság számát, innen a falu görög katolikus és római katolikus híveinek nagy része.
A második világháború nemcsak a nagybirtokosokat érintette. A községben nagyszámú zsidó lakosság élt, akiknek nagy része a haláltáborokban életét vesztette. 1944 októberében pedig kisebb német és orosz csapatok közötti összecsapás zajlott le a falu területén, melynek során a római-katolikus templomot is aknatámadás érte.
Jelenlegi társadalmának nemzetiségi összetétele már kevéssé tükrözi a telepítés tényét, a község 7004 főnyi lakosságának (2002) 60,26 %-a magyarnak vallotta magát, 34,39 % románnak, 4,52 % roma, 0,58 % ukrán, 0,25 % egyéb nemzetiségű.
A késő gótikus stílusban épült újlaki református templom és előterében a 19. századi fa harangláb a város másik kihagyhatatlan látnivalója. A templomot Báthory Zsuzsanna, Meggyesaljai Móric bán felesége építtette hat másik templommal egyetemben (a város területén még két másik általa épített templom volt a sárközi és az adorjáni, de ezeket lebontották) férje és fia emlékére, akik meghaltak a török elleni háborúban. A 16. századi hitújításkor került a reformátusok tulajdonába. A szentély gótikus boltozatának zárókövén a Báthory család címere látható. A szentélyben befalazott ajtó figyelhető meg, rajta 1457-es évszám, a templom építésének feltételezett ideje. Figyelemre méltóak a hajó déli oldalán látható csúcsíves, kőrácsos gótikus ablakok.
A római katolikus temploma (Szent Kereszt felmagasztalása titulus) késő barokk stílusban épült Vécsey család támogatásával és 18. század végén fejezték be. A 20. század elején jelentősen megnagyobbították és felújították A görög katolikus temploma 1816-26 között épült. A közelmúltban kívül-belül felújították. A községközpontban a Péterfy-kúria kertjébe 1993-ban kezdtek építeni egy ortodox templomot, mely szinte teljesen készen van már, ám jelenleg még a Péterfy kúriát használják ortodox kápolnának.
Várossá válását fejlődésben lévő iparának is köszönheti, a mezőgazdaság mellett ugyanis ez a legfőbb foglalkoztatási ágazat. Elsősorban könnyűipari egységek telepedtek meg a városban. Jelenleg szolgáltatási funkciójának fejlesztéséről is tárgyalnak, ugyanis a 70-es években talált, és jelenleg lezárt termálvíz kút hasznosítására külföldi befektető jelentkezett.
Sárközújlak város is alapító tagja az Eco-NaTúr Kistérségi Egyesületnek, melynek célja a Túrmenti Természetvédelmi Terület értékeinek megőrzésével a térség harmonikus gazdasági fejlesztése.
A jelenlegi Sárközújlak, a központi település két falu, Sárköz és Újlak összenövéséből jött létre (a Rákta-Éger a határ a két település között), fontos útvonalak kereszteződésében, melynek jelentős fejlődése köszönhető. Ezt jól példázza az a tény is, hogy a 18. századtól jelentős postahivatala volt, a Máramarossziget és Debrecen közti útvonalon biztosította a váltólovakat.
A város és a hozzá tartozó települések területén a régészeti feltárások során kőkorszaki eszközökre, bronzkori leletekre és egy prefeudális település nyomaira bukkantak. Kiemelkedő lelete az 1965-ben talált kard, mely egy törzsfőnök kardja lehetett, és az i.e. 17-16. századból való.
Sárköz települést először egy adománylevél említette 1270-ben, amikor is az előző tulajdonos magtalan kihalása után a Móricok (Pók nembeli Moroczoknak is nevezték) kapták meg a falut. Feltételezések szerint a későbbi birtokos Sárközy család is egyik ága lehetett a Móric családnak. Öröklések és adományok révén többször gazdát cserélt, majd házasodás révén a Vécsey család tulajdonába került, és maradt közel két évszázadon át. Ez utóbbi családnak és tevékenységének nyomait máig őrzi a település. A település egyik legkiemelkedőbb vonzereje a barokk stílusú Vécsey kastély is a fent említett család tulajdona volt, jelenleg az Ifjúági táborigazgatóság tulajdona. 1760-64 között épült és eredetileg két emeletből állt (a felső emeletet fafaragások díszítették), de 1823-ban a felső emelet leégett, és újjáépítésére már nem került sor. A főbejárat fölött a Vécsey család címre található. Érdekes még a homlokzati részen a csatornát díszítő sárgarézből készült sárkányfej, melyet kígyók tartanak, a hiedelem szerint ezek távol tartják a gonosz szellemeket a kastélytól. A kastélyt sétára kiválóan alkalmas angolpark övezi, évszázados fákkal A 20. században anyai ágon a Sztáray család birtokába került, de 1944-ben elhagyni kényszerültek a birtokot.
Újlak települést a 14. század első felében említik először a kisnemesek birtokában (később jelenik meg a Sárköz előtag a nevében, mely azt jelzi, hogy Sárköz szomszédságában van), és a Móricok bírtak egy részt belőle, majd az Ujlaki család volt legjelentősebb birtokosa. Több család birtokolta az évszázadok folyamán, akik közül a Péchy, Péterfy, Kende és Weisz családokat említjük meg. A település területét többször pusztították az erre vonuló hadak, melynek következtében lakossága a 18. század végére jelentősen megcsappant. Rutén beszivárgás, majd 18. századi rutén és szlovák betelepítés révén növelték a lakosság számát, innen a falu görög katolikus és római katolikus híveinek nagy része.
A második világháború nemcsak a nagybirtokosokat érintette. A községben nagyszámú zsidó lakosság élt, akiknek nagy része a haláltáborokban életét vesztette. 1944 októberében pedig kisebb német és orosz csapatok közötti összecsapás zajlott le a falu területén, melynek során a római-katolikus templomot is aknatámadás érte.
Jelenlegi társadalmának nemzetiségi összetétele már kevéssé tükrözi a telepítés tényét, a község 7004 főnyi lakosságának (2002) 60,26 %-a magyarnak vallotta magát, 34,39 % románnak, 4,52 % roma, 0,58 % ukrán, 0,25 % egyéb nemzetiségű.
A késő gótikus stílusban épült újlaki református templom és előterében a 19. századi fa harangláb a város másik kihagyhatatlan látnivalója. A templomot Báthory Zsuzsanna, Meggyesaljai Móric bán felesége építtette hat másik templommal egyetemben (a város területén még két másik általa épített templom volt a sárközi és az adorjáni, de ezeket lebontották) férje és fia emlékére, akik meghaltak a török elleni háborúban. A 16. századi hitújításkor került a reformátusok tulajdonába. A szentély gótikus boltozatának zárókövén a Báthory család címere látható. A szentélyben befalazott ajtó figyelhető meg, rajta 1457-es évszám, a templom építésének feltételezett ideje. Figyelemre méltóak a hajó déli oldalán látható csúcsíves, kőrácsos gótikus ablakok.
A római katolikus temploma (Szent Kereszt felmagasztalása titulus) késő barokk stílusban épült Vécsey család támogatásával és 18. század végén fejezték be. A 20. század elején jelentősen megnagyobbították és felújították A görög katolikus temploma 1816-26 között épült. A közelmúltban kívül-belül felújították. A községközpontban a Péterfy-kúria kertjébe 1993-ban kezdtek építeni egy ortodox templomot, mely szinte teljesen készen van már, ám jelenleg még a Péterfy kúriát használják ortodox kápolnának.
Várossá válását fejlődésben lévő iparának is köszönheti, a mezőgazdaság mellett ugyanis ez a legfőbb foglalkoztatási ágazat. Elsősorban könnyűipari egységek telepedtek meg a városban. Jelenleg szolgáltatási funkciójának fejlesztéséről is tárgyalnak, ugyanis a 70-es években talált, és jelenleg lezárt termálvíz kút hasznosítására külföldi befektető jelentkezett.
Sárközújlak város is alapító tagja az Eco-NaTúr Kistérségi Egyesületnek, melynek célja a Túrmenti Természetvédelmi Terület értékeinek megőrzésével a térség harmonikus gazdasági fejlesztése.
