Szokond

Szatmárnémetitől 31 km-re délre a 193A jelzésű út mentén, Bükkalja kistérség szívében fekszik. A községközpont kivételével a települések a környező erdők patakvölgyeiben bújnak meg.
Lakossága az utolsó népszámlálás szerint (2002) 2576 fő, ezek közül románnak a lakosság 70,34%-a, magyarnak 3,53%, romának 24,88% vallotta magát.
A községhez tartozó települések: Nagyszokond (Socond 458 lakos) községközpont, Laphegy (Cuţa 418), Béltekhodos (Hodişa 283), Kisszokond (Soconzel 383) és Felsőboldád (Stâna 1034).
Első írásos említése 1424-ből való. A 15–16. században a település a Drágfi család tulajdonában volt a bélteki uradalom részeként, majd a 18. században a Károlyi család szerzi meg. Több más környékbeli településhez hasonlóan Szokondra is svábokat telepítettek, akik közül 1945-ben 97 személy deportáltak, s akikből ma már statisztikákban is kimutatható arányban nem maradtak
A nagyszokondi római katolikus templom, mely a település sváb lakosságának vallási központja volt, 1804-ben épült. Ma már – a svábok tömeges elvándorlása miatt – gyakorlatilag gazdátlanul áll. Plébánia házában működik a Szent Ignác Lelkigyakorlatos Ház, amely ifjúsági táborok színhelye. Emellett 1740-ben az ortodox közösség is emelt egy kápolnát.
A nagyszokondi határ képét nagyban meghatározzák a domboldalba vájt pincesorok, melyek a szakaszi, bélteki és dobrai pincékhez hasonlóan egyediek a Bükkalja térségében. A termőterületek kicsi kiterjedése miatt a település nem kimondottan agrár jellegű, történelme során az erdőgazdálkodás mindig fontos szerephez jutott.
A mai tölgyerdők reliktumai az egykori hatalmas erdőségeknek, ám még így is gazdag vadállománnyal rendelkeznek.