Szaniszló

Available in:
A megye egyik legnyugatibb községe, 58 km-re fekszik a megyeszékhelytől a DN 19 majd a 47-es út mentén, de vasúton is megközelíthető a Szatmárnémetit Nagyváraddal összekötő vonalon. A Nagykárolyi Homokháton elterülő település területe egészen a magyar-román országhatárig nyúlik. 2004 óta (Csomaköz két másik településsel együtt külön községet hozott létre) három település alkotja Szaniszló községet: a névadó községközpont a maga 3193 lakosával és két kisebb falu, a 355 fős Új Márna (Marna Nouă) és az alig 200 lakost számláló Karulypuszta (Horea).
Az összesen 3760 lelket számláló községben a román lakosság aránya 45,59% a magyaroké 44,47%, míg roma nemzetiségűnek a lakosok 7,49%-a vallotta magát, a németek aránya alacsony, 1,81%. (Szaniszló az orosz deportálás idején gyűjtőhely volt, több település német származású lakosságát gyűjtötték ide. 188 személyt hurcoltak el ebből a faluból, 16-an nem tértek vissza).
A közigazgatási egység alapvető megélhetési forrása a mezőgazdaság, és azon belül is a szántóföldi növénytermesztés. Kiterjedt erdőség található a területén, elsősorban akácos, mely méhészeti értékén kívül vadakban gazdag terület is. Kisebb ipari és kereskedelmi egységek is működnek a községben.
A község területén található a Vermes mocsár védett területe, mely növénytani és állattani rezervátum egyaránt. Számos negyedidőszaki reliktum faj és egyéb ritka növényfajt találtak, és Romániában egyedül itt észleltek nagy goda (Gallinago gallinago) fészkelőhelyet.
A községközpont Szaniszló, első ismert említése 1306-ból való, de a régészeti leletek tanúsága szerint már sokkal korábban lakott hely volt, vaskori településeket és velük egykorú sírokat is feltártak a falu területén és annak közelében, de neolitikumi és bronzkori leletanyag is került a felszínre.
A 14. században a Kaplony nembeliek birtokosai, a 15. században a Károlyiak, később a Reszegeiek és a Báthoriak, majd a Bánffyak birtokolták. A 18. század második felében szerzik meg a Károlyiak a birtok nagy részét. Ez utóbbi család nevéhez fűződik az elnéptelenedett falu németekkel való betelepítése.
Legrégibb épülete, műemlék református temploma a 15. századból származik, szentélye és lépcsőzetes támpillérei jelzik eredeti gótikus stílusát. Az 1834-es földrengéskor súlyosan megsérült, felújították, tornyát 1869-ben emelték.
Ortodox temploma 1768-ban épült, de 1907-ben jelentősen módosították. Szent Mihály és Gábor arkangyalok tiszteletére szentelték fel.
Római katolikus templomát 1824-ben építették, de az 1834-es földrengéskor olyannyira megrongálódott, hogy újjá kellett építeni 1841-ben, Szent György tiszteletére szentelték fel. 1925-ben a hívek megnövekedett száma miatt kibővítették. Legutóbbi felújításakor  Boldogságos Szűz Mária lett a védőszentje.
Több jelentős román személyiség született ezen a településen: Gavril Lazăr de Purcăreţ, aki az Astra szatmári elnöke volt, és tagja volt a memorandisták delegációjának; Gheorghe Bulgăr, nyelvész, kutató (1920-2001) a helyi iskola az ő nevét vette fel; Carei Costa, költő, újságíró, fordító (1919-1970), eredeti neve: Coriolan Coltău.

Műemlékek:


Navigálás


Szatmár Megyei Múzeum
Bd. Vasile Lucaciu, Nr. 21
440031, Satu Mare
România
Tel.:0261-737526
Fax.:0261-768761
Email:[email protected]

Részletek
Finanţator
Sigla UE
Pentru informaţii despre celelalte programe finanţate de Uniunea Europeană în România, cât şi pentru informaţii detaliate privind statutul de membru al României la Uniunea Europeană, vă invităm să vizitaţi adresa web a Reprezentanţei Comisiei Europene în România
Acest site web nu reprezintă în mod necesar poziţia oficială a Comisiei Europene. Întreaga răspundere asupra corectitudinii şi coerenţei informaţiilor prezentate revine iniţiatorilor site-ului web.