Avasújváros
Dokumentum eszközök
Nyomtatható verzió
Küld mailben
Available in:
- hu
- ro
Az Avasi-medencében, a Tálna patak mentén kialakult község 37 km-re északkeletre található a megyeszékhelytől a DN 19 úton, megközelíthető vasúton is a Szatmárnémetit Bikszáddal összekötő vasútvonalon. A község mai közigazgatási területéhez tartozik Avasújváros községközponton kívül Avasújvároshegy vagy másként Nagyhegy (románul Oraşu Nou-Vii), Rózsapallag (Prilog), Rózsapallaghegy (Prilog-Vii), Ráksa (Racşa), Ráksahegy (Racşa Vii) és Kőszegremete (Remetea Oaşului). A 2002-es statisztikai felméréskor a községben 6862 lakos volt, melynek 63,37%-a románnak vallotta magát, 34,53%-a magyar, 1,98%-a roma nemzetiségű volt. Jelentős zsidó közösség élt a településen egészen az 1944-es deportálásig, mára teljesen eltűntek a községből.
A községközpont, Avasújváros első ismert említése 1270-ből származik. A helyi hagyomány szerint a település többször elköltözött, s ezt jelöli neve is. Az Avasság legelső települése az Újvárossy családé, majd a Móric birtok egy része volt. Később Báthoriak, Lónyaiak, Wesselényiek bírják, majd számos család tulajdonában találunk kisebb telkeket. A község sokáig középpontja volt az Avasságnak; hajdan az avasi uradalomnak, 1633-ban már oppidumként említik. Az 1717-es utolsó tatárbetöréskor a falu jelentős károkat szenvedett. Nevezetes vásárai voltak, ahová a hegyekből is lejöttek az emberek a szükséges árucikkeket beszerezni. A település fokozatosan veszített jelentőségéből, nevével ellentétben ma falusi település.
Legjelentősebb épülete az 1000 főt is befogadni képes református temploma. A 15. században épült templom köré építették. 1988-ban kezdték meg az új templom építését, templomjavítás és bővítés címen, majd az 1989-es események után a terveket megváltoztatták, és egyhajós templom helyett kereszthajósat építettek végül. A régi templomnak csak a tornya maradt meg, melyet 1796-ban építettek, a többit lebontották. 2000-ben került sor az ünnepélyes felszentelésre. A régi templomból származik mészkőből faragott, kelyhet mintázó kőszószéke is, melyet a híres kőfaragó mester, Kidei Sipos Dávid faragott 1759-ben. Református közösségének jelentőségét mutatja, hogy 1686-ban zsinatot tartottak itt.
A községközpont határában bentonit, perlit és kaolintartalmú agyag található. E mellett meg kell említenünk ásványvíz forrásait, melyeket borkutaknak is neveznek. A község megélhetését elsősorban a mezőgazdaság biztosítja, melynek ágai közül jelentős gyümölcstermesztése, elsősorban az alma-, szilva- és szőlőtermesztés emelkedik ki. Ezek mellett kisebb kereskedelmi és termelő egységek (pl. építkezési vállalat, pékség, stb.) működik a község területén. Népszerű turisztikai célpontokat is büszkélkedhet, a Muzsdalyi tó a szatmári fiatalok egyik legkedveltebb kirándulóhelye. A magánnyaralók közelébe számos szolgáltatást kínáló szállodát építettek a tó partjára.
A községközpont, Avasújváros első ismert említése 1270-ből származik. A helyi hagyomány szerint a település többször elköltözött, s ezt jelöli neve is. Az Avasság legelső települése az Újvárossy családé, majd a Móric birtok egy része volt. Később Báthoriak, Lónyaiak, Wesselényiek bírják, majd számos család tulajdonában találunk kisebb telkeket. A község sokáig középpontja volt az Avasságnak; hajdan az avasi uradalomnak, 1633-ban már oppidumként említik. Az 1717-es utolsó tatárbetöréskor a falu jelentős károkat szenvedett. Nevezetes vásárai voltak, ahová a hegyekből is lejöttek az emberek a szükséges árucikkeket beszerezni. A település fokozatosan veszített jelentőségéből, nevével ellentétben ma falusi település.
Legjelentősebb épülete az 1000 főt is befogadni képes református temploma. A 15. században épült templom köré építették. 1988-ban kezdték meg az új templom építését, templomjavítás és bővítés címen, majd az 1989-es események után a terveket megváltoztatták, és egyhajós templom helyett kereszthajósat építettek végül. A régi templomnak csak a tornya maradt meg, melyet 1796-ban építettek, a többit lebontották. 2000-ben került sor az ünnepélyes felszentelésre. A régi templomból származik mészkőből faragott, kelyhet mintázó kőszószéke is, melyet a híres kőfaragó mester, Kidei Sipos Dávid faragott 1759-ben. Református közösségének jelentőségét mutatja, hogy 1686-ban zsinatot tartottak itt.
A községközpont határában bentonit, perlit és kaolintartalmú agyag található. E mellett meg kell említenünk ásványvíz forrásait, melyeket borkutaknak is neveznek. A község megélhetését elsősorban a mezőgazdaság biztosítja, melynek ágai közül jelentős gyümölcstermesztése, elsősorban az alma-, szilva- és szőlőtermesztés emelkedik ki. Ezek mellett kisebb kereskedelmi és termelő egységek (pl. építkezési vállalat, pékség, stb.) működik a község területén. Népszerű turisztikai célpontokat is büszkélkedhet, a Muzsdalyi tó a szatmári fiatalok egyik legkedveltebb kirándulóhelye. A magánnyaralók közelébe számos szolgáltatást kínáló szállodát építettek a tó partjára.
