A Kraszna közelében elterülő, 2002-től, Kálmánd különválásától, önmagában községet alkotó település 4 km-re található Nagykárolytól, és 40 km-re Szatmárnémetitől, a megyeszékhelytől. Az okiratok először 1212-ben említik. A Kaplyon honfoglaláskori nemzetség ősi birtoka, mely nemzetségből származik a Károlyi, Vetési, Csomaközi és Bagosi család is. Ezek a családok birtokolták egészen a 14. század végéig, mikortól fogva kizárólag a Károlyi családé, és legkedvesebb birtokukként említik. A település története szorosan kapcsolódik a közeli Nagykárolyhoz is, melynek közigazgatási része is volt 1969-1990 között. Kaplony egyike volt annak a négy elnéptelenedett helységnek, ahová 1712-ben legelőször telepített svábokat Károlyi Sándor, de innen szinte minden telepes elköltözött, megszökött vagy meghalt. Közel másfél évtized múlva említik újra az összeírások, hogy sváb lakosok lennének a faluban. 2002-ben a lakosság összeírásakor 3135-en éltek a faluban, ennek több, mint 90%-a magyarnak vallotta magát, 3,18% roma etnikumú, 3,15% sváb, illetve német és 2,9% román nemzetiségű lakos.
Az Ecsedi-láp déli szélén elterülő község a gyékényfonás egykori központja volt, kihasználták a láp kínálta lehetőségeket. A láp lecsapolása után és manapság is legfontosabb megélhetési forrása a termőföld, az ezen megvalósított növénytermesztés. Állattenyésztése csak másodlagos szerepű. A földterületek visszaszolgáltatása után társulásokba tömörülve, vagy egyénileg dolgozzák meg a földeket. Nagyobb ipari létesítmény nincs a faluban, viszont Nagykároly város közelsége miatt voltak és lesznek is az iparban tevékenykedő lakosai. Kisebb gazdasági egységek működnek a faluban.
Legfőbb vonzerejét a Károlyi családhoz köthető épületei jelentik. Itt állt a Kaplony nemzetség családi monostora (a település neve is kezdetben Kaplonymonostor volt), melyet a feltételezések szerint 1080-ban alapítottak. A Benedek-rendi monostor jelentősen megsérülhetett a tatárjárás idején, majd újjáépítették. A templom felújítására és a ferencesekre bízott kolostor építésére a 18. század elején, a sváb telepítések idején került sor, de ezeket az épületeket az 1834-es földrengés pusztította el szinte teljes egészében. A jelenleg is álló templomot és a hozzá épített kolostort Ybl Miklós tervei alapján építették újjá. Az 1841-1848 között felújított neoromán stílusú templomot Szent Antal tiszteletére szentelték fel. Teljesen egybeépítették a Károlyi család kriptájával, ahol jelenleg a család 36 tagja nyugszik, kik közül talán leghíresebb Károlyi Sándor, a szatmári béke megkötője, aki az egész környék arculatának egyik legfontosabb alakító földesura volt. A kripta csak 1948 óta látogatható, azóta viszont a turisták zarándokhelyévé vált.
A település Nagykároly felé eső részében 1999-ben egy újabb római katolikus templomot építettek, melyet Szent József tiszteletére szenteltek fel.
Modern építésű református templomát 2004-ben szentelték fel, míg az addig használt kicsiny templomot 2006-ban lebontották.
A faluban a görög katolikus hitű lakosok vallási életét is szolgálja templom.
Itt született Fényi István (1919-2000) tanár, költő, műfordító, kinek nevét a községi iskola viseli.
Mint a környékbeli sváb falvakban általában, itt is fúvószenekar működik, felelevenítve az egykori sváb hagyományokat, habár az 1945-ös orosz deportálás és az azt követő évtizedek kivándorlási hulláma folytán a helyi svábok száma erősen megfogyatkozott.
A községben teleház működik, mely a helyi közösségi élet egyik aktív szervezője.
Kaplony község tagja a Nagykároly Környéki Községek Egyesülete nevet viselő kistérségi társulásnak.

Műemlékek:

• Kaplony - „Páduai Szt. Antal” római katolikus kolostor