Bogdánd
Dokumentum eszközök
Nyomtatható verzió
Küld mailben
Available in:
- hu
- ro
A Tövishátnak nevezett tájegységben, a Mázsa patak mentén elterülő községet 4 település alkotja: a névadó és egyben községközpont Bogdánd (Bogdand), Bábca (Babţa), Szilágyszér (Ser) és Szilágykorond (Corund). A Szilágysági dombok között meghúzódó 3227 fős község 60 km-re dél-keletre található a megyeszékhelytől, az E81-es, majd a 196-os úton közelíthető meg. A község része a Bükki kistérségnek.
A község minden falva Közép-Szolnok vármegye része volt, majd később Szilágy megye területéhez tartozott és csak az 1968-as közigazgatási átszervezéskor került Szatmár megyéhez.
Bogdánd nevét már 1383-ban említik az írott források. Hosszú ideig királyi birtok, majd a Kusalyi Jakcsok kapják meg a 14. században. A család kihalásával a Wesselényiek kapják meg a birtokot és őrzik azt tulajdonukban egészen a 20. századig. A falut a többi környékbeli településsel együtt a 17. század végén a németek felégették, lakosságát elpusztították, majd újabb csapásként 1742-ben pestis pusztított a feljegyzések szerint. A lakosság jelentős csökkenése miatt telepítenek székelyeket a faluba.
A falu jelenlegi életét a mezőgazdaság határozza meg. A hagyományos növények termesztése mellett elég nagy területen szőlőt is találunk, jelentős az állattenyésztés, de a munkaerő helyben tartására alkalmas beruházások hiányoznak, ezért a fiatalok közül sokan külföldön keresik a megélhetést.
Bogdánd látványát református temploma uralja. Az írott források szerint már 1470-ben kőtemploma volt, de valószínű többször leégett, lerombolták. A jelenlegi templom a középkori templom kibővítése révén keletkezett, mai alakját 1848-ban nyerte el, kőtornyát 1863-ban építették hozzá. A kazettás mennyezet egyikének felirata is megemlékezik a Wesselényi családról, kő szószékén színesre festett Wesselényi címer található. A templomhoz közeli temetőben még találunk magas művészi színvonalon faragott kopjafákat, de ma már nem készítenek „gombfákat”, a beton síremlékek egyre nagyobb számban jelennek meg.
A falu másik nevezetessége az 1997-ben alapított, az elhunyt alapító nevét viselő Sipos László Tájház (Bogdándi Magyar Múzeum). A múzeumalapító nevét, a neki szentelt, a múzeum falán elhelyezett, emléktábla is őrzi. A múzeumnak otthont adó épület 1880-1885 között épült, kiállítási tárgyai (bútorok, használati tárgyak, kerámiák, háztartási eszközök, népviseletek, textíliák) segítségével próbálja bemutatni az ott élő magyarok egykori mindennapjait. A községben a többségben lévő magyarok mellett (57,11%) jelentős arányban élnek románok (40,37%) és roma lakosok arányuk1,1%.
Minden ősszel megrendezésre kerül a Bogdándi Nemzetiségi Népművészeti Fesztivál, melynek magas színvonalát számos meghívottja és a faluban mai napig létező hagyományőrző táncegyüttes biztosítja.
A falutól nem messze található a Kőtető csúcs, ahol egy középkorinak vélt vár alapjai látszanak.
A község minden falva Közép-Szolnok vármegye része volt, majd később Szilágy megye területéhez tartozott és csak az 1968-as közigazgatási átszervezéskor került Szatmár megyéhez.
Bogdánd nevét már 1383-ban említik az írott források. Hosszú ideig királyi birtok, majd a Kusalyi Jakcsok kapják meg a 14. században. A család kihalásával a Wesselényiek kapják meg a birtokot és őrzik azt tulajdonukban egészen a 20. századig. A falut a többi környékbeli településsel együtt a 17. század végén a németek felégették, lakosságát elpusztították, majd újabb csapásként 1742-ben pestis pusztított a feljegyzések szerint. A lakosság jelentős csökkenése miatt telepítenek székelyeket a faluba.
A falu jelenlegi életét a mezőgazdaság határozza meg. A hagyományos növények termesztése mellett elég nagy területen szőlőt is találunk, jelentős az állattenyésztés, de a munkaerő helyben tartására alkalmas beruházások hiányoznak, ezért a fiatalok közül sokan külföldön keresik a megélhetést.
Bogdánd látványát református temploma uralja. Az írott források szerint már 1470-ben kőtemploma volt, de valószínű többször leégett, lerombolták. A jelenlegi templom a középkori templom kibővítése révén keletkezett, mai alakját 1848-ban nyerte el, kőtornyát 1863-ban építették hozzá. A kazettás mennyezet egyikének felirata is megemlékezik a Wesselényi családról, kő szószékén színesre festett Wesselényi címer található. A templomhoz közeli temetőben még találunk magas művészi színvonalon faragott kopjafákat, de ma már nem készítenek „gombfákat”, a beton síremlékek egyre nagyobb számban jelennek meg.
A falu másik nevezetessége az 1997-ben alapított, az elhunyt alapító nevét viselő Sipos László Tájház (Bogdándi Magyar Múzeum). A múzeumalapító nevét, a neki szentelt, a múzeum falán elhelyezett, emléktábla is őrzi. A múzeumnak otthont adó épület 1880-1885 között épült, kiállítási tárgyai (bútorok, használati tárgyak, kerámiák, háztartási eszközök, népviseletek, textíliák) segítségével próbálja bemutatni az ott élő magyarok egykori mindennapjait. A községben a többségben lévő magyarok mellett (57,11%) jelentős arányban élnek románok (40,37%) és roma lakosok arányuk1,1%.
Minden ősszel megrendezésre kerül a Bogdándi Nemzetiségi Népművészeti Fesztivál, melynek magas színvonalát számos meghívottja és a faluban mai napig létező hagyományőrző táncegyüttes biztosítja.
A falutól nem messze található a Kőtető csúcs, ahol egy középkorinak vélt vár alapjai látszanak.
